Az előző bejegyzést folytatva: Heathrow, A10e kapu. Londoni idő szerint 11:30 percig szépen gyűltek az emberek a kapu előtti üléseken. Ekkor megérkeztek a buszok (azokkal vittek minket a repülőig), és megindult az áradat. Én is odaértem a kapuhoz. Itt ellenőrizték az útlevelet, beszállókártyát. Félrehívtak. Para. Megkérdezték, hogy van-e vízumom. Elmagyaráztam, hogy turistaként, vízummentesen az ESTA rendszert igénybe véve utazom. Ellenőrizték, majd miután mindent rendben találtak tovább engedtek. Felszálltam a kijelölt buszra, megtelt, és hosszú követhetetlen útvonalon elért a Los Angeles-i Boeing 747-esig. Itt aztán kiszálltunk a buszból, döbbenet. Lenyűgözött az a gép. Ilyen közelről, ekkora monstrumot még nem láttam. Képek a galériában:
2 pár akkor Rolls Royce hajtómű mellett sétáltunk el, hogy majdnem kétszer is beleállhatnék. A gép törzséhez erősített lépcsősoron vánszorgott fel a tömeg. Indulás előtt még nyomattak bele kerozint. A beszállásnál a szép arcú légiutas kísérők (luk) irányítottak a megfelelő helyre. A gép belseje talán még robosztusabb látványt nyújt, mint a külső része. 3+4+3 sor ülés köztük 1-1 folyosó. Minden ülés háttámláján egy érintőképernyős monitor. Az utastér (a business class-t kivéve) 4 részre van felosztva, mindegyik külön személyzettel. Elég hosszú procedúra volt, míg a sok mocorgó, pakolászó ember lecsillapodott. A folyosók végén felsorakoztak a stewardess-ek, és köszöntötték az utasokat. utána biztonsági tájékoztató. Lassan elindultunk. Már az is hihetetlen volt, hogy ez a hatalmas tömeg egyáltalán megmozdult. Pár perc múlva felszálltunk. Remegés, robaj, meredeken zúzunk az ég felé. Kezdetét vette a 11 óra repülés. Az út elején mindenki felfedezte, hogy milyen filmekkel, zenékkel, sorozatokkal van tele az előttünk lévő monitor. Itt lehetett nyomon követni a repülési adatokat is. Mindent, amire kíváncsi vagy. A filmek között megtalálhatók voltak a legújabb moziban vetítettek is. HP 7, Red, Tron, Black Swan, The King Speech... Ha úgy döntöttél BBC híreket is nézhettél. Odafigyeltek, hogy lekössék az embereket. Ezt a sok műsort a
High Life entertainment szállította. Az első 2 óra az ismerkedés jegyében zajlott. Miután már mindent felfedeztél jött az ebéd. Ezt a terjedő illatokból lehetett először észrevenni. A menü egész pontosan a következő volt: cojun chicken + spinach pasta, seeded gallego roll+butter, salad (nagyon friss) hozzá mézes mustáros öntet. A deszert pedig: rhubarb ginger with muesli crumble. Nekem minden nagyon ízlett, de lehet, hogy csak nagyon éhes voltam már. A fő ételhez bort is osztogattak. Ebéd után magamba öntöttem egy csésze kávét, aztán szunya. Aludni sajnos nem sokat tudtam. Inkább filmeztem, közben relaxáltam, el-el dőltem. Ilyen semmittevéssel kb 4-5 óra telt el. Ekkor már bőven Amerika felett repültünk. Néha-néha láthatóvá vált a táj, a hegyek, a városok. WOOOW, gyönyörű! 2 órával a landolás előtt meghozták a 2. menüt. Szendvics, és muffin (egg, salad; cheese with apple and pear chutney; suliana, lemon muffin). Miután mindenki végzett kiosztották a vámügyi regisztrációs kérdőíveket. Ebben aztán mindenről nyilatkoznod kellett. Nincs nálad hús, kisállat... Nem üzleti ügyben utazol... és, hogy mennyi usd értékű holmit hoztál magaddal, és ebből mennyit szándékozol az USA-ban hagyni. Ha mindenre nem-et pipálsz, és nem túl nagy összeggel utazol be, akkor emiatt nem bántanak. Beértünk Los Angeles fölé, szépen ereszkedett a gép, egyre inkább láthatóvá váltak a széles autópályák, több emeletes csomópontok. A repülőtér is megjelent. Pár perc, és már lent is voltunk. Teljesen zökkenőmentes landolás volt. Szinte észre sem vettem. A gép leparkolt a helyére, a sok utas csak hosszas várakozás után tudott leszállni. A reptéren az egyik folyosón egyenruhás biztonsági őr forma emberek tűntek fel. Ők ellenőrizték először a papírjaidat. Azt is megkérdezték, hogy milyen céllal érkeztél. A 2. ellenőrzés hasonló rendszerű volt, mint Heathrow-ban a kézipoggyász ellenőrző kapuk, csak itt téged, és az irataidat nézték át. Ujjlenyomatot vettek az összes ujjamról, és vmi kameraszerű eszközbe is bele kellett néznem (retina-scan?) Itt is elő kellett adnom az utazás okait, és hogy miért maradok ilyen sokáig. Elkérte a retour repülőjegyet, megjegyezte, hogy 'elég jó' és már nyomta is bele a pecsétet az útlevelembe.
Ezzel gyakorlatilag bejutottam. A kapu után még 1 ellenőrzésen átverekedtem magam. Csak a szokásos iratokat vizsgálták, és a tisztviselő kedvesen megjegyezte:
Welcome to USA Mr Varga! Hejj, de jó volt ezt hallani! Kifelé menet felmarkoltam a szédült poggyászom, rádobtam az egyik bevásárló kosár forma kocsira, és kint is voltam. Csilláék már ott vártak. Parkolóház, kocsiba be, autópályára fel. El sem tudta, hinni, hogy itt vagyok Los Angeles-be. Egyszerűen percekig csak mosolyogni tudtam. A városról annyit, hogy magas-ház viszonylag kevés van. Inkább laposabb épületekkel van tele. Az utak eszméletlen szélesek. 2x6 sáv általában. Kijutottunk a városból, elhaladtunk a nagy hegyek mellett, majd megérkeztünk Lancaster-be. Itt vásároltunk ezt-azt, és mér itthon is voltunk. Nagyon szép ez a lakó negyed. Rendezett, tiszta, ápolt. Tetszik! Az első este ismerkedtem a környezettel, körbevezettek a házon, megkaptam a szobám, és a fürdőm. Vacsiztunk, kicsit beszélgettünk, de a fürdésen kívül nem nagyon jutott már másra energiám. Több mint 24 órája érnek az új hatások. Alvás! Jaj de jól esik!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése